2014. augusztus 5., kedd

AW AL 6. Fejezet: Panic

Sziasztok!
Igen, hajnali fél 4 van és most hoztam a fejezetet. Ez azért van, mert most lettem kész vele, másrészt pedig akkora fülbemászó/százlábú bogár volt a szobámban (amit később nagy nehézségek árán lemészároltam), hogy most nem tudok emiatt aludni. Szóval itt az új rész, amihez megint hoztam egy zenét:
Bastille - Requiem For Blue Jeans (youtube)





6. Fejezet: Panic


Tyler egy majdnem jelentéktelennek tűnő harcot vívott az álmossággal. Nem aludt sokat az elmúlt héten, és ez most visszaütött. Határozottan megrázta a fejét; nem szabadott aludnia. Elenának és Damonnek szüksége volt arra, hogy ébren maradjon.

Az igazat megvallva, nem sokat értett a boszis hókusz pókuszból, amit Bonnie művelt. Különbözve a többiektől, neki még minden új volt. De nyilvánvalóan mindenki bízott Bonnieban, még Damon is. Így Tylernek teljesítenie kellett a dolgát és ébren kellett maradnia; nem akarta, hogy bármi is történjen Elenával és tartozott Damonnek.

Körbe nézett; Bonnie csukva tartotta a szemeit, de biztos volt benne, hogy nem alszik. Caroline úgy tűnt egy jót cseveg Annaval vagy Vickivel vagy mindkettőjükkel és Jeremy volt a hangosbeszélő a szellemek számára.

Tyler arra a lehetőségre gondolt, hogy bocsánatot kérhetne Vickitől. Nagyon szerette volna, de hogy egy közvetítő legyen közöttük? Aki ráadásul Jeremy? Nem volt benne olyan biztos, hogy jó ötlet. Mialatt ezt a lehetőséget latolgatta, Damonre és Elenára nézett, akik még mindig az ötszög közepében feküdtek. Nem tudta, mi vonzotta oda a figyelmét, de hirtelen tudta, hogy valami gond van. És aztán látta, hogy Elena remeg, ami furcsa volt, mert nem is volt most szívverése.

- Bonnie! - mondta erős hangon, ami azonnal figyelmeztette a lányt. - Nézz Elenára!

Bonnie szemei kikerekedtek, amint az élettelen testet tanulmányozta, ami most erősen reszketett. Azonnal felemelte a kezeit és elkezdett kántálni. Úgy tűnt hatásos; csökkent a remegés, de nem állt le.

- Küldd el a lelkeket, hogy figyeljen rájuk! - kiáltotta Jeremynek. Egy kérlelő tekintettel, Jeremy a halott lányokhoz fordult és siettette őket, hogy lépjenek be az ismeretlen világba, ahol a nővére van és valószínűleg gondjai vannak; mielőtt pisloghatott volna, elmentek.

Bonnie addig kántált, míg Anna vissza nem tért.

- Elenát megharapta egy kutya szelleme, eszméletlen és egy ideje nem lélegzik. - számolt be Jeremy arról, amit Anna mondott neki.

Bonnie félbeszakította a kántálást, de Elenán tartotta a tekintetét és még mindig magasba volt emelve a keze. - Még mindig fogják egymás kezét? - követelte. Jeremy oldalra döntötte a fejét, nyilvánvalóan halgatta Annat.
- Nem, Damonnek szüksége volt mind a két kezére, hogy harcolni tudjon a kutyával, azt hiszem, és most Elenát a karjaiban tartja.


Bonnie bólintott és Damon felé fordult. Újra kántálni kezdett, de ez egy másik varázsige volt.

- Kérlek, Anna, megtennéd, hogy... - halkult el Jeremy, de a lány megértette és újra eltűnt.

Jeremy sóhajtott. Ez lesz az örökkévalóságig? Félni Elena életéért?

ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ

Damon halálra volt rémülve, mikor észrevette, hogy Elena nem lélegzik. Már nem tudott tisztán gondolkodni; mit tehet?

Az egyetlen dolog, amit tehetne az nyilvánvaló. De nagyon is jól emlékezett, mi történt legutóbb, mikor ezt tette. Mi van, ha nem segít és Elena meghal? Soha nem bocsátana meg neki.

A bénító kétségbeesés ellenére, hirtelen egy tiszta kép jelent meg az elméjében Bonnieról, mintha megszállta volna. Próbált neki valamit mondani, de Damon nem értette; úgy tűnt, a túlcsorduló félelme blokkolta az agyát. Egyszer csak érezte valaki más jelenlétét. Fölnézett és meglátta... Annát. És Vickit. Most láthatta őket, hogy ebben a világban volt. A két lány kérdően nézett rá, és Damon azt tippelte, hogy Bonnie küldte őket. Látszólag történik valami a "kinti" Elenával is. Ez a frászt hozta Damonre. Közelebb húzta magához Elenát és buta nyugtató szavakat suttogot a fülébe. Hirtelen Elena kissé megnyugodott és végre vett egy remegő lélegzetet. Mikor Damon újra felnézett a lányokra, egyedül találta magát Vickivel, de egy pillanat múlva Anna visszatért. Anna magára terelte Damon figyelmét, megfogta Vicki kezét, majd Damonre és Elenára mutatott; és Damon megértette. A kezeik nem voltak összekulcsolva többé. Damon elengedte Elena kezét hogy megszabaduljon az átkozott kutyától. És mikor visszajött, Elena már a földön feküdt, így a karjaiba vette.

Az ő hibája volt. Újra elszúrta.

Damon finoman Elena kezéért nyúlt és a sajátjába vette. Elena szívdobogása azonnal erősebb lett, de gyenge maradt. Valamit tennie kellett. Muszáj volt, nem hagyhatta meghalni. Erősen remélte, hogy Elena elég erős már. Damon vett egy mély levegőt és meghozta a döntést.

Nem akarta megint elengedni Elena kezét, így a másikra volt szüksége. Óvatosan letette Elenát az ölébe, felemelte a szabad kezét a szájához és megharapta a csuklóját. Majd finoman Elena ajkához tette.

- Igyál, Elena, kérlek. Tudom, hogy nem akarod, szükséged van rá, hogy túléld. Nem menthetjük meg Stefant ha te... Elena, kérlek... - nyelt Damon. - Szükségem van rád, Elena. Idd, kérlek. - És erre, Elena ajkai megmozdultak és lenyelte Damon vérét; a megkönnyebülés két könnycseppje gördült le Damon arcán és esett rá Elenáéra.

ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ

Jeremy az ötszög közepét bámulta, megbénulva Elena reszkető testétől. Bonnie Damon és Elena fölött hajolva kántált. Miért Jeremy volt mindig az, aki félre áll és várja, hogy a nővére visszatérjen a veszélyből? Nem irigyelte, amiért ő volt a hasonmás, egyáltalán nem; utálta tehetetlennek érezni magát.

Anna és Vicki még nem jöttek vissza, így nem tudták mi történik Elenával és Damonnel a köztes világban. Amíg Elena teste remegett, úgy tűnt, életben van legalább. Habár, abban a pillanatban, hogy ezt magában kimondta, a remegés lelállt; most a testvére úgy feküdt a földön, mintha újra halott lenne. Fölemelte a fejét és Bonnie arcát tanulmányozta, hogy kitalálja ez jó vagy rossz; sajnos nem tudta lelolvasni az arckifejezéséből.

- Bonnie?
Bonnie egy pillanatra felé nézett és újra Elenára próbált koncentrálni. - Tényleg nem tudom, Jer. Azt hiszem talán miden rendben van, de nem vagyok biztos... Nehéz elérni odabent az elméjüket.
- Minden rendben lesz, Jeremy. - mondta Ric nyugodt hangon. Szimpátiát érzett a fiú iránt; pontosan tudta, hogy érez most Jeremy. Csak néhány napja volt, hogy ő is ennyire tehetetlennek érezte magát, mint most Jeremy. De határozottan bízott Elena kisérőjében. - Damon vele van. Tudod, hogy mindent megtenne, hogy biztonságban tartsa. - Jeremy bólintott; igen, tudta.

Bonnie észrevette, hogy Jeremy hirtelen kiegyenesedett és kicsit idegesen nézte az üresnek tűnő háromszöget, és Bonnie tudta ez mit jelent. Látta a megkönnyebbülést Jeremy arcán, és a feszültség elhagyta a testét; igaza volt, minden rendben van.

ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ

Sok ideig, Damon a földön ült, Elenát ringatva a karjaiban, a kezeik újra össze voltak kulcsolva. Eltökélt volt, hogy soha többet nem engedi el a kezét, bármi is történjen, addig, amíg vissza nem érnek a Salvatore házba. A harapás begyógyult, Elena szíve majdnem normálisan dobogott és egyenletesen lélegzett. Békésen aludt.

Ez idő alatt, Damon teljesen megfeledkezett a külvilágról kivéve Elenáról. Mikor biztos volt benne, hogy Elena helyre jön, felnézett és a környezetét vizsgálta. Valami megváltozott. Először nem tudta megmondani, hogy mi; aztán meglátta. A lelkek még mindig ott voltak, suttogtak és gyorsan mozogtak. De volt egy rés az árnyak tömege között, majdnem olyan volt, mint egy folyosó. Ennek a folyosónak a bejáratánál állt a nő, akinek Elena hajlandó volt segíteni, kezében fogva a gyereket. Az arckifejezése megváltozott; már nem volt látható a kétségbeesés. Megkönnyebbültnek és majdnem boldognak tűnt.

A nő óvatosan tanulmányozta Damont, és mikor a szemeik találkoztak, egy pillanatig tartották egymás tekintetét. Ez volt az első kontaktus a lelkekkel, leszámítva a harcot azzal a kutyával, és Damon kissé bátortalannak érezte magát. A nő tett egy pár lépést a folyosóban, még mindig Damont nézve, majd visszajött. A szemei kikerekedtek, mintha azt kérdezné, Damon érti e. És Damon érette. Azt akarta, hogy a folyosón át sétáljanak. Damon a folyosóra pillantott, visszanézett rá és bólintott.

- Később, előbb meg kell gyógyulnia. - mondta Damon halkan. A nő rámosolygott.
- Köszönöm. - tátogta a nő és elsétált. Pár másodperc múlva Damon már nem látta őt, de a folyosó érintetlen maradt.

ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ

Elena szemhéjai elkezdtek mozogni, majd hirtelen felnyíltak. A pillantásaik találkoztak, és Damon melegen mosolygott rá. Damon szeretett volna egy tincset elsöpörni Elena homlokáról és megsimogatni az arcát, de nem merte elengedni a kezét, még egy pillanatra sem. Így csak pár pillanatra közelebb húzta magához.

- Jól vagy? - kérdezte Elenától lágyan. Elena felnézett az arcára, zavarral a szemeiben. Mikor hirtelen az események visszaáramlottak az elméjébe. A szemei a borzalomtól kikerekedtek, és idegesen körülnézett.
- Mi...
- Minden rendben van, Elena. A kutya nincs itt. Rendben vagy. - nyugtatta Damon. Elena megérintette a karját; a blúz, amit viselt szét volt szakadva, de nem volt többé seb. Abban a pillanatban tudta, hogy miért. Vádlóan nézett Damonre.
- Megitattál a véreddel! Megint! Semmit nem tanultál a múltból? - mordult rá Elena. Egy rövid pillanatig, Elena láthatta a fájdalmat Damon szemeiben, majd a falak újra felmentek.
- Szükséged volt rá. Meghaltál volna, ha nem tettem volna meg. Ki mentené meg Stefant ha te halott lennél én meg örökre itt ragadnék? - csattant fel Damon.

Elena arckifejezése ellágyult; ha őszinte magával, nagyon jól tudta, hogy Damon nem tenné meg újra, ha lenne más lehetőség; nem az utolsó eset után. Egy pillanatra Damon mellkasára tette a szabad kezét, bizsergető érzést keltve az ujjaiban.

- Szétrúgom a segged ha a véreddel halok meg a szervezetemben, remélem tudod. - mondta, de Damon tudta, hogy Elena már nem dühös. Elfogadta, és a nézése is messze volt a vádlótól. Ehelyett tele volt gyengédséggel, és Damon érezte, hogy gyorsabban ver a szíve.

Az összes erejével, amit össze tudott gyűjteni, Damon megszakította a pillantásukat és az újonnan kelezkezett folyosó felé döntötte a fejét.

- A nő, akinek visszaadtad a gyerekét úgy tűnik, nagyon hálás; azt akarja, hogy abba az irányba menjünk. - tájékoztatta Damon.
Elena összeszűkítette a szemeit. - Bízol a javaslatában?
Damon újra Elenára nézett. - Nem akartam neki segíteni. De a makacsságod győzött. - Damon hezitált. - A helyes dolgot tetted. Bízom a javaslatában, mert bízom benned. - Elena a szemeibe nézett és az ismerős melegség érzése árasztotta el.

Damon mély lélegzetet vett; majd újra elnézett.

Nem tehette.

Annyira közel volt. Elena annyira közel volt.

Annyira közel voltak egy csókhoz.

Damon tudta. Elena tudta.

Damon nagyon akarta.

De nem tehette.

Elena nézte őt, tanulmányozva a megváltozott kifejezést az arcán. Pár pillanatig olyan sok szeretet volt rajta, és aztán újra fölkényszerítette a falakat; eltökéltség jelent meg.

Elena egy része csalódottságában kiáltott fel, de tudta, hogy most Damon cselekszik helyesen. Elena arra kényszerítette magát, hogy Stefanra fókuszáljon; próbálta elképzelni, de ez egy hiábavaló próbálkozás volt. Minden egyes alkalommal majdnem látta Stefant az elméjében, de a sötét hajú vámpír jelent meg előtte, és azzal az őszinte mosolyával nézett Elenára, amit kizárólag neki tart fenn.

Elena feladta, vett egy reszkető lélegzetet és megpróbált felülni. Damon segített neki és óvatosan figyelte őt. Mikor Elena szédülni kezdett, Damon látta, hogy még nem érzi elég jól magát és visszahúzta; Elena Damon vállára hajtotta a fejét.

- Óvatosan, Elena. Még egy kicsit pihenned kell. - mondta. Elena bólintott.
- Hol van? - kérdezte. Damon tudta, kire céloz.
- Nem tudom. Bárhol. Elment. - vont vállat.
- Szóval most már tudja mozgatni a lábát? - kérdezte Elena döbbenten.
- Igen. Szerintem el volt átkozva vagy valami. Hogy maradjon itt, amíg meg nem szerzi a gyerekét... uhh, nem tudom. - Damon kíváncsian nézett Elenára. - Miért cselekedtél így?
Most Elenán volt, hogy vállat vonjon. - Nem tudom. Mi emberek...
Damon kissé elfordult, hogy Elena arcát figyelje. - Nem, komolyan Elena. Miért?
- Kétségbeesett volt. Segítségre volt szüksége. Sajnáltam őt.
Damon zavarodottnak tűnt. - De... nem is ismerted őt.
- Nem kell ismerned az embereket ahhoz, hogy sajnáld őket.
- Ó, de igen. És akiket ismerek, a legtöbbjüket nem is sajnálnám igazából.
- Ez nem igaz, Damon. Már nem. - Elena határozott hangja magába foglalta a meggyőződését. De természetesen Damonnek tiltakoznia kellett.
- Mondogathatod ezt addig, amíg akarod Elena, de én nem az a jó fiú vagyok, akit látni akarsz bennem.
Elena hangja már dühösebb volt. - Nem Damon. Azt tetteted, hogy rossz vagy. Gondolj vissza, milyen dolgokat tettél mostanában.
- Olyan dolgokat, mint például eltörni a testvéred nyakát? - vonta kérdőre Damon.
Elena belül összerezzent, de nem hátrált meg. - Volt okod rá, hogy így tettél.
- Biztos vagyok benne, hogy Hannibal Lechternek is megvoltak az indokai... - mondta Damon szarkazmussal a hangjában.
- Ez egyre értelmetlenebb lesz, te is tudod. Ne hasonlítsd magad ahhoz az...
- Öncélú pszichopatához? A te saját szavaid rólam, Elena, csak kihangsúlyoztam.
- Ez már régen volt. Már egyáltalán nem vagy olyan. - állította határozottan Elena.
Damon elkapta a tekintetét. - Csak veled nem. - mondta lágyan.
- Nincs igazad, Damon. Jeremyvel is rendes vagy...
- Miattad.
- Megmentetted Caroline-t és Tylert...
- Érted.
- Még Jennát is meg akartad menteni az áldozásnál...
- Érted.

Elena csöndben maradt. De ez csak a vihar elötti csend volt. Majd kirobbant.

- Hát nem érted? Nem számít, milyen okból cselekszel helyesen. Nem kell önzentlennek lenni ahhoz, hogy a helyes dolgokat tegyük, hogy... jók legyünk. És senki sem jó és önzetlen állandóan. Azt hiszed ilyen jó vagyok? A helyes dolgot teszem önző okokból, és ostoba dolgokat teszek látszólagos jó okokért, és tudok kegyetlen és bosszúálló is lenni. Lehet, hogy a megbántottság miatt viselkedünk kegyetenül, de ez mégis egy ostoba kis bosszú, amivel másokat megbántunk. És mikor belátom a hibám, én sem vagyok olyan erős, hogy legalább a helyes dolgot tegyem és bocsánatot kérjek... - A szavak kiszöktek belőle; könnyek csordultak le az arcán, a dühkitörés zokogásban végződött.
- Elena... - próbálta Damon lágyan, de Elena szabad keze megállította. Elena vett egy mély, remegő lélegzetet, türelmetlenül letörölte a könnyeket, felült és annyira fordult meg, hogy egyenesen Damon szemeibe nézzen. Damon vizsgálódó szemekkel figyelte őt. Pontosan tudta Elena miről beszél. Igen. Örökre elvesztettél. De miért most?
Elena újra lenyugodott. - Nem vagy rossz, és hogy őszinte legyek, azoknak a rossz dolgoknak az ellenére, amit tettél, úgy hiszem, soha nem is voltál az. Gyáva vagy, Damon. - Damon összerezzent, de Elena tovább ment, egyáltalán nem hatotta meg. - Teljesen kikészít, ha beengedsz valakit, vagy valamilyen érzelmet a szívedbe, mert annyiszor bántottak meg az életedben, hogy biztos vagy benne, hogy minden fájdalommal végződik. Ahogy sokáig éltél, az az egyszerű út, Damon. És mivel úgy tűnt, ez megvéd attól, hogy újra megbántsanak, úgy döntöttél, hogy ez tetszik. De most már tudod, hogy ez a rossz döntés volt, és hogy mostanában megváltoztál. - Damon csodálva nézett rá. Elena egyenesen a szívébe látott és megértette, amit ott talált. Dolgokat, amiket ő csak akkor értett meg, mikor Elena hangosan kimondta őket. Hogyan csinálja?
- Annyira vagy jó, mint bárki más, Damon. Talán jobb is, mint a legtöbb ember, mert annyi szeretetre vagy képes... - Elena megállt. A szíve gyorsan vert. Átlépte a határt, és tudta. Hezitált; majd lassan előrehajolt és egy finom csókot helyezett Damon arcára. Damont váratlanul érte; becsukta a szemeit és kirázta a hideg. Mikor újra kinyitotta a szemeit, Elena csak miliméterekre volt és intenzíven nézett a szemeibe. Damon vett egy remegő lélegzetet, felemelte az összekulcsolt kezeiket a mellkasukhoz és  a szabad kezével megfogta Elena arcát. Finoman megsimogatta az arcát, majd Elena nyakára csúsztatta a tenyerét, az ujjai a hajában tekeregtek. Damon szemei elsötétedtek és tele voltak szerelemmel.

És aztán, a pokol közepén, egy csomó szörnyel körülvéve, Damon lassan bezárta a köztük lévő távolságot és megcsókolta Elenát.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szeretem a storyt csak igy tovabb!:D nagyon varom a folytatast, delena forever :D mikorra varhato a kovi resz?:)
Xoxo: Reka

Nikki írta...

Vasárnap este felé szerintem már fent lesz! :)

Megjegyzés küldése